Szabolcsi szavak: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nyelvjárása és tájszavai

A magyar nyelv gazdagsága nemcsak irodalmi alkotásokban, hanem a nyelvjárások sokféleségében is megmutatkozik. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye különleges helyet foglal el az északkeleti nyelvjárási régióban, sajátos szavaival és kiejtésbeli jellegzetességeivel. Ez a nyelvi örökség nemcsak a helyiek identitását erősíti, hanem a magyar nyelv sokszínűségét is gazdagítja.

Nyelvjárási sajátosságok

„Í-zés”

Az „í-zés” az északkeleti régió egyik legismertebb nyelvjárási vonása. Ez a jelenség az „é” hang „í”-re cserélésében nyilvánul meg. Például a „kék” helyett „kík”, a „pénz” helyett „píz” hallható. Ez a kiejtés leginkább az idősebb generációra jellemző, de helyenként a fiatalok beszédében is fellelhető.

Kettőshangzók használata

A helyiek gyakran megnyújtják a magánhangzókat, ami kettőshangzókat eredményez. Így a „ló” szó kiejtése „lóú”, a „kó” pedig „kóú” lesz. Ez a hangképzés különleges zeneiséget ad a beszédnek.

„-fele” használata

A felszólító mondatokban gyakori a „-fele” irányjelző szócskával való nyomatékosítás. Például:

• „Csináld megfele!”
• „Menjél kifele!”
  Ez a kifejezésmód színesíti a beszédet, miközben határozottabbá is teszi az utasításokat.

Sajátos igeragozás

Az igék ragozása is eltérhet a standard magyar nyelvtől. Néhány példa:

• „Tudol” a „tudsz” helyett,
• „Mondol” a „mondasz” helyett,
• „Fogol” a „fogsz” helyett,
• „Megyen” a „megy” helyett,
• „Jösztök” a „jöttök” helyett.

Ezek az alakok különösen az idősebb generáció körében elterjedtek, de a mindennapi beszédben is gyakran előfordulnak.

Hangképzési jellegzetességek

A régióban a „d”, „t” és „n” hangokat gyakran „gy”, „ty” és „ny” hangok váltják fel. Például:

• A „térd” szót „térgy”-nek mondják,
• A „szándék” szóból „szándékty” lesz.

Ez a jelenség az északkeleti nyelvjárások egyik legérdekesebb vonása, amely a beszéd lágyságát és egyediségét hangsúlyozza.

Történelmi hatások a nyelvjárásra

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nyelvjárásának kialakulásában történelmi és kulturális tényezők is szerepet játszottak. A török hódoltság után, a 18. században a térségbe telepített tótok (szlovákok) nyelvi hatása máig érzékelhető.

A „tirpák” kifejezés eredetileg a vegyes nyelvű közösségekre utalt, akik a szlovák nyelvi elemeket a magyarral ötvözték. Ezek az elemek idővel beépültek a helyi nyelvjárásba, és részben meghatározták annak egyediségét.

Szabolcsi tájszavak

A térség nyelvjárása számos olyan szót őriz, amelyeket más régiókban nem, vagy csak ritkán értenek. Íme néhány érdekes tájszó:

A

• Ablaktő: Az ablakpárkány helyi elnevezése, ami az ablak alatti párkányzatot jelöli.
• Abora: Építmény, amely széna és gabona tárolására szolgál, gyakran vidéki gazdaságokban található.
• Ángyi: A nagynéni családias, tájnyelvi megnevezése.

Á

• Átmegy valakinél: Látogatást tesz valakinél. Például: „Átmegyünk mamáéknál”, ami azt jelenti, hogy meglátogatják a nagyszülőket.

B

• Bagzik: Kifejezés, amely a megromlott ételre utal, például: „A tej megbagzott.”
• Bekángyizott: Részeg, becsípett emberre mondják, aki túl sok alkoholt fogyasztott.
• Biga, pucu: Kisfiú nemiszervének tréfás, gyermeki elnevezése.
• Blóder: A sütőt jelöli, általában régi típusú konyhai eszközt.
• Borító: Fából font kosár, amelybe kotlóst (tojót) tesznek, hogy kiköltse a tojásokat.
• Brant: Seb üszkösödése vagy átokként használt káromkodás: „A brant egye meg!”

C

• Buga, mag: Napraforgómag, amit gyakran rágcsálnak, például filmnézés közben.
• Butyka: Kamra, spájz, ahol élelmiszereket tárolnak.
• Canga, keró: A kerékpár köznyelvi, tájnyelvi elnevezése.
• Cicakaka: Takony, orrnyálka gyermeki vagy tréfás megnevezése.
• Ciklámen: Színmegnevezés, amely minden rózsaszín és lila árnyalatot lefed.
• Cirkás, cirádás, iromba: Mintás, cirmos felületekre utaló szavak, például textileknél.
• Cula: Ruha vagy személyes tárgyak összessége, például: „Összepakoltam a culáimat.”
• Curik: Hátrafelé mozgás, tolatás. Például: „Curikolj egy kicsit a kocsival!”
• Cvekker: Hálós, fonott bevásárlótáska.

Cs

• Csana, csanál, csillánt: A csalán népies elnevezései.
• Csenál: Csinál; a nyelvjárásban egyszerűsített alak.
• Csibrálni: Csipegetni, például madarak szokása.
• Csida: Fiatal, kis ló.

D

• Csikarás: Karcolás vagy kisebb sérülés, például: „Csikarás van a kezem hátán.”
• Csirásgaluska, nyögő, nyögvenyelő: A sztrapacska (burgonyás galuska) nyelvjárási neve.
• Csócsa: Vegyes vágott savanyúság, amit általában hideg ételek mellé fogyasztanak.
• Csurka, csuri: Copf, lófarok, hajviselet megnevezése.
• Csutak: Szivacs vagy törlőkendő, amit takarításhoz használnak.

D

• Danol: Énekel vagy dalol. Például: „Egész nap danolt az erdőben.”
• Dikó: Ágy, fekhely vidéki nyelvhasználatban.
• Dörcös: Egyenetlen vagy érdes felület.
• Dunyha, dunna: Vastag, tollal töltött takaró, ami télen meleget biztosít.

E

• Elvásol: Érzékennyé tesz, például: „Elvásolta a fogamat az alma savanyúsága.”

F

• Fagyó: Mélyhűtő, fagyasztó.
• Földi: Valaki, aki ugyanarról a helyről származik. Például: „Ő is földi ember.”

G

• Gajdol: Hangosan és hamisan énekel, általában részeg állapotban.
• Gorc, gorca: Kis domb vagy magaslat.
• Góré: Kukoricaszár vagy takarmánytároló építmény.

Gy

• Gyün: Jön, mozgás megnevezése nyelvjárásban.

H

• Habarék: Sár vagy latyak.
• Habos: Recés, hullámos felületű tárgyak leírása.
• Hamus: Hamutartó, amit dohányzáskor használnak.
• Hámánkodik: Botrányosan viselkedik, „fesztiválozik”, hőbörög.
• Hámzsol: Eszik, falatozik, gyakran mohón vagy gyorsan.
• Hanglér / hanglérkodik: Szájhős, nagyotmondó ember; hazudozást jelent.
• Hékám: Házastárs vagy közeli ismerős megszólítása, tréfásan.
• Hidas: Disznóól, amelyben sertéseket tartanak.
• Hót: Teljesen, tisztára. Például: „Hót koszos lett a cipőm.”
• Hun: Hol; helyhatározóra utaló kérdőszó.

K

• Húr: Disznóbél, amit gyakran kolbász töltésére használnak.
• Hurcibál: Hordoz, cipel, általában nehéz dolgokat.
• Jösztök: Jöttök, a jönni ige többes szám második személyben ragozott alakja.
• Kacsabiri: Hóvirág, amely a tavasz egyik első virága.
• Kapircs: Gereblye, kerti eszköz.
• Karistol: Karcol, vág. Például: „A kés karistolja a tányért.”
• Karperec: Karkötő, a csuklón hordott díszes ékszer.
• Kas: Tároló építmény, például méhek számára.

L

• Kasu: Süket, figyelmetlen, olyasvalaki, aki nem hallja meg, amit mondanak neki.
• Katronca: Szennyes, elhasználódott ruha.
• Kazup: Fakéregből készült edény, gyakran használt vidéken.
• Kellesz: Szükség van valamire, például: „Kellesz majd segíteni.”
• Kelletett: Valamire szükség volt, például: „Ez már tegnap is kelletett.”
• Kenyér fara: A kenyér vége, amit sokan kedvelnek vagy épp elkerülnek.
• Kereset: Valakinek a jelenlétére vagy jogára utal: „Nincs itt semmi kereseted.”

M

• Kinyűni: Kivájni vagy kiszedni valamit, például: „Kinyűtte a magot a gyümölcsből.”
• Kojt: Füst vagy szennyeződés, amely légkörben keletkezik.
• Kokas: Kakas, a háziszárnyas hímje.
• Kóla: Tájnyelvben bármilyen üdítő neve, például: „Adj egy sárga kólát!” (narancsüdítő).
• Kolompér, kompér: Burgonya, krumpli népies elnevezései.

L

• Kotli: Lábas, amiben főzni szoktak.
• Kotyol: Sáros, nedves mélyedés, amely esős időben alakul ki.
• Köszméte, pöszméte: Egres, savanykás ízű bogyós gyümölcs.
• Kucu, cinnya: Malac, kis disznó kedveskedő neve.

M

• Kupec: Haszonleső, nyerészkedő ember, aki üzletelésből él.
• Kuruttyol: Korán reggel fent van, és már tevékenykedik.
• Laska: Tésztafajta; tájnyelvben mindenféle tésztát így neveznek.
• Lajbi: Mellény vagy vékony kabát, amelyet általában hűvösebb időben viselnek.
• Lóca: Pad, amely általában falusi verandákon vagy kertben található.

P

• Mákos bobájka: Mákos guba, a száraz kifliből és mákból készített édesség.
• Megkukul: Megnémul, nem tud megszólalni.
• Murkó: Sárgarépa, gyakran gyermeki szóhasználatban.
• Nyakóc: Lengén, évszakhoz képest nem megfelelően öltözött ember.
• Nyíratkozás: Hajvágás tájnyelvi neve.
• Nyiszog: Nyikorgásszerű hangot ad, például egy régi ajtó.
• Oszt, osztán: Aztán, későbbi időpontra utaló szó.
• Otthol: Otthon; a helyi nyelvjárásban kicsit módosult formában használt szó.

Ö

• Öhön: A slambuc tájnyelvi elnevezése, egy hagyományos magyar étel.

P

• Pacuha: Rendetlen, ápolatlan megjelenésű ember, aki hanyagul öltözködik.
• Pad: A padlás népies elnevezése, például: „Felmegyek a padra.”
• Pályinka: A pálinka és mindenféle rövidital tájnyelvi megnevezése.
• Part: Emelkedő vagy lejtő, például: „Nehezen mászunk fel a partra.”
• Pászít: Párosít, összepárosít valamit, például: „Pászítsd a zoknikat!”
• Paszuly: A bab népies elnevezése.
• Pecu: Fészer vagy tárolóhelyiség, ahol általában szerszámokat tartanak.
• Pihora: Túrós tészta, speciális helyi étel.
• Plezúr, prezúr: Seb vagy heg, amely véralvadás után visszamarad.

R

• Rocská, zsajtár: Vödör, amely folyadékok tárolására vagy szállítására szolgál.
• Rüfög az idő: Nagyon hideg van, fagyos időjárásra utaló kifejezés.

S

• Sergő: Körhinta vagy régi játszótéri eszköz.
• Sezlony: Kanapé vagy heverő, amely pihenésre szolgál.
• Sikákózik: Csúszkál a jégen vagy a sáros talajon, például gyerekek játéka.
• Siló: Szemes takarmány tárolóhelye, vagy növények közé került szennyeződés.
• Sipka: A sapka népies elnevezése.
• Sirbókol: Siránkozik, panaszkodik, érzelmesen sopánkodik.
• Sivalló: Éles hangot ad ki, például süvítő vagy sivító zajokra használják.
• Spór, kutka: Sparhelt, tűzhely, amit főzésre használnak.
• Süsü: Kapucni, a ruházaton található fejfedő.

T

• Tengeri, kukrica: Kukorica tájnyelvi neve.
• Tészta: Tájnyelvben mindenféle süteményt vagy tésztás ételt jelent.
• Tinálatok: Hozzátok, például: „Majd holnap megyek tinálatok.”
• Tőlem: Nálam, például: „Ez magasabb tőlem.”
• Tőtike: Májas-zöldséges-zsemlés töltelék, amelyet zacskóba csomagolva levesben főznek meg.
• Trücköl, prüszköl: Tüsszent vagy prüszköl, például megfázáskor.
• Tuhad: Elakad, megakad valamiben, például: „Tuhadt a szekér a sárban.”
• Tuskolás: Zuhanyzás vagy mosakodás népies neve.

V

• Vakoskodik, vaklál: Rossz világítás mellett dolgozik, például varr vagy olvas.
• Váncog: Kuncog, csendesen nevetgél.
• Vánkos: Párna, amit alváshoz használnak.
• Vedér, vider: Vödör, amelyet folyadékok vagy szilárd anyagok szállítására használnak.
• Vénség: Tréfásan használt kifejezés, ami bölcs gyereket vagy fiatal embert jelenthet.
• Verejce: Pince, ahol általában borokat vagy zöldségeket tárolnak.
• Vesztés: Mérgezett vagy rossz ízű étel, például: „Olyan savanyú, mint a vesztés.”
• Világi: Nagy, hatalmas, például: „Világi jó barátok vagyunk.”
• Világol: Nagyotmond, kitalációkat beszél, általában könnyen észrevehetően hazudik.

Z

• Zavadzál: Alkalmatlankodik, mások dolgába beleavatkozik.
• Zsizsa: Forró, például: „Várj, még zsizsa a leves!”
• Zsmurkál: Szunyókál vagy félálomban pihen, például egy hosszú nap után.

Miért fontos megőrizni a nyelvjárást?

A nyelvjárások nem csupán a múlt emlékei, hanem élő kulturális örökségek. Az egyedi kifejezések és nyelvi jellegzetességek tükrözik a közösség történelmét, hagyományait és életmódját. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nyelvjárása különösen értékes, hiszen egyedi szókincse és sajátos hangzása hozzájárul a magyar nyelv sokszínűségéhez.

A nyelvjárás megőrzése és dokumentálása kulcsfontosságú, hiszen egyre kevesebb fiatal használja a tájszavakat. Az ilyen jellegű gyűjtések és bemutatások segítenek abban, hogy ezek a kifejezések ne merüljenek feledésbe.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei nyelvjárás nemcsak egy nyelvi különlegesség, hanem a helyi identitás szimbóluma is. A tájszavak és nyelvi sajátosságok megőrzése és használata hozzájárul ahhoz, hogy a térség lakói továbbra is büszkén ápolják kulturális gyökereiket. Mindez pedig arra is emlékeztet minket, hogy a nyelv nemcsak kommunikációs eszköz, hanem értékes örökség is.