A pápa megválasztása nemcsak vallási szempontból kiemelt jelentőségű esemény, hanem a világ egyik legkülönlegesebb és legzártabb döntéshozatali folyamata is. A konklávé évszázados hagyományokra épül, szigorú szabályokat követ, és mindig nagy figyelem kíséri. De hogyan is zajlik pontosan ez az esemény? Kik dönthetnek a következő pápa személyéről? És mikor tudhatjuk meg, hogy „Habemus Papam”?
Mi az a konklávé?
A „konklávé” szó a latin cum clave kifejezésből származik, ami azt jelenti: „kulccsal bezárva”. Ez nem véletlen elnevezés, hiszen a választás során a bíborosokat valóban fizikailag is elzárják a külvilágtól, hogy semmilyen külső befolyás ne érje őket. Ez a szigorú szabályrendszer több évszázaddal ezelőtt alakult ki, és célja, hogy a döntés kizárólag isteni sugallatra és belső meggyőződésre épüljön.
A konklávé helyszíne a Vatikán szívében található Sixtus-kápolna, amelyet nemcsak lenyűgöző freskói miatt ismerünk, hanem azért is, mert itt dől el, ki lesz a katolikus egyház következő vezetője.
Kik vehetnek részt a pápaválasztáson?
A pápaválasztás kizárólagos joga a bíborosoké, de még közülük sem mindenki szavazhat. Csak azok a bíborosok vehetnek részt a konklávén, akik a választás megkezdésekor még nem töltötték be a 80. életévüket. Jelenleg nagyjából 120 ilyen választásra jogosult bíboros van, bár ez a szám változhat a pápai kinevezések függvényében.
Fontos szabály az is, hogy csak római katolikus férfi választható pápává – bár nem feltétlenül kell bíborosnak lennie. Elméletileg tehát akár egy egyszerű pap is lehet pápa, ha elnyeri a konklávé kétharmados többségét. A választási folyamat teljes titoktartás mellett zajlik, minden résztvevőnek esküt kell tennie arra, hogy nem hoz nyilvánosságra semmit a konklávé eseményeiről.
A választás menete lépésről lépésre
A pápaválasztás mindig az előző pápa halála vagy lemondása után következik be. Ez utóbbi ugyan ritka, de az utóbbi években láthattunk rá példát XVI. Benedek esetében.
- Bejelentés – A pápa halálát hivatalosan is közlik, vagy lemondását elfogadják.
- Konklávé összehívása – A konklávét 15 és 20 nap között hívják össze. Ez idő alatt a bíborosok megérkeznek Rómába.
- Elhelyezés – A választás ideje alatt a bíborosok a Domus Sanctae Marthae nevű vendégházban laknak.
- Szavazási körök – Minden nap négy szavazási kör van: két délelőtt, kettő délután.
- Többség elérése – A megválasztáshoz kétharmados többség szükséges.
- Füstjelzés – A szavazás után a Sixtus-kápolna kéményéből füst száll fel: fekete füst, ha nincs döntés; fehér füst, ha új pápa van.
A szavazatok elégetéséhez speciális vegyszereket használnak, hogy a füst színe egyértelműen felismerhető legyen a tömeg számára.
Mit történik, ha megszületik a döntés?
Ha egy jelölt eléri a kétharmados többséget, a konklávé dékánja (az idősebb bíborosok közül a rangidős) megkérdezi tőle: „Elfogadod?” Ha a jelölt igent mond, megválasztják pápává.
Ezt követően kiválasztja pápai nevét, amit a továbbiakban használni fog. Ezután beöltözik a már előre elkészített pápai öltözékbe, majd kilép a Szent Péter-bazilika erkélyére, ahol a világ számára kihirdetik: „Habemus Papam!” – azaz „Van pápánk!”
Érdekességek, rekordok
A történelem során több különleges pápaválasztás is volt. A legfiatalabb megválasztott pápa XI. Benedek volt a 11. században, míg a legidősebb XXIII. János, aki 76 évesen került a trónra.
A leghosszabb választás 1268 és 1271 között zajlott, és közel három évig tartott, míg végül V. Gergelyt megválasztották. Ennek hatására vezették be a konklávé szigorúbb szabályait.
Bár elméletben nem csak bíboros lehet pápa, a gyakorlatban évszázadok óta mindig közülük választanak. Mégis történelmi különlegesség lenne, ha egyszer egy kívülálló katolikus férfit választanának meg.
Miért fontos mindez?
A pápa nemcsak a katolikus egyház spirituális vezetője, hanem komoly befolyással bír a világ vallási, politikai és társadalmi életére is. Megválasztása tehát nem pusztán egyházi esemény, hanem globális figyelmet kiváltó történés.
Az új pápa első napjaiban tartja meg első miséjét, találkozik a hívekkel, és fokozatosan veszi át az egyház irányítását. Bár a következő konklávé időpontját nem tudhatjuk előre, a folyamat állandósága biztosítja, hogy a katolikus egyház mindig felkészült legyen a váltásra.