Az otthoni gondozás kihívásai vidéken
Magyarországon az idősek számára az otthoni gondozás a leginkább preferált modell: 2021-ben az idősek 74 %-a kapott valamilyen otthoni ellátást . A helyzet azonban nem egyszerű: 2022-ben az idősebb generáció egészségi állapota vidéken gyakran rosszabb az átlagosnál, és gyakrabban fordul elő, hogy saját házukban élnek, távol az egészségügyi szolgáltatóktól .
A szolgáltatásokhoz való hozzáférés kétsebességes: a nagyobb városokban több szakember és szolgáltatás érhető el, míg vidéki falvakban a hozzáférés korlátozott, az utazási távolságok jelentősek, és az otthoni szakápolás aránya alacsonyabb. Egyes távoli térségekben egy-egy gondozónak túl nagy esetszámot kell ellátnia, ami korlátozza a személyes odafigyelést, és gyakorta azt eredményezi, hogy az ellátás nem elég rendszeres és átfogó. Az otthoni szakápolás viszont került a középpontba: 2001 és 2012 között az igénybevevők száma 36 560‑ról 51 647‑re nőtt, a látogatások száma pedig több mint 40 %-kal emelkedett pu.
Videki és városi idősek közötti egészségügyi különbségek
2022-ben egy észak‑magyarországi kutatás feltérképezett 443, 65 évnél idősebb vidéki és városi lakost, és világos különbségeket mutatott: a városban élők 27,8 %-a volt optimistább az egészsége felől, vidéken ez csak 19,7 % volt. A mindennapi tevékenységek terén is nagyobb korlátokkal szembesültek a falvakban élők: 63,5 % jelentett valamely korlátozást, míg a városban ez arány 52,6 % volt .
A prevenció terén még nagyobb az eltérés: vidéken ritkábban mennek fogorvoshoz (21 % vs. 32,9 %), kevesebben vesznek részt vastagbélrákszűrésen (12,1 % vs. 20,9 %), és mammográfián is alacsonyabb a részvételi arány (16 % vs. 26,6 %). Ezek a számok rávilágítanak, hogy a korai felismerés lehetősége és a későbbi orvosi beavatkozások esélye vidéken jelentősen csökken.
Az intézményes gondozás korlátai
Magyarországon 2021-ben mintegy 11 573 hosszú távú gondozási ágy állt rendelkezésre, és a 65 év felettiek 10,9 %-a részesült ilyen intézményi ellátásban . A lakóotthonok azonban kapacitásukhoz mérten szűkösek, hosszú várakozási listákkal működnek, így aki szeretne intézetbe kerülni, gyakran évekig várakozik .
Fontos megkülönböztetni a gondozóotthonokat (idősek otthona), amik egészségügyi indok alapján szabályozottak, és a nyugdíjasházakat, amelyek piaci alapon működnek és főként lakhatást biztosítanak – ezek gyakran nyereségorientáltak. A kevés elérhető intézmény, különösen vidéken, rávetíti súlyát a családi és otthoni gondozásra, miközben az állam nem elégíti ki az igényeket.
Informális gondozás: család vagy közösség?
A magyar rendszerben a gondozás nagy része informális: családtagok, legtöbbször nők, vállalják a napi feladatokat, ami nem ritkán súlyos fizikai, mentális, társadalmi terhet jelent . 400–500 000 családtag végzi ezt a tevékenységet, de közülük csak mintegy 20 000 részesül gondozói járadékban . Ez 16 %-os fizetésnek felel meg, de az igényekhez még így sem elegendő.
A vidéki közösségekben gyakran szerveződnek önkéntes csoportok: német és cseh minták szerint helyi önkéntes hálózatok működnek, bár Magyarországon ez még kevéssé elterjedt . Ezek segíthetnek megosztani a gondozási feladatokat és enyhíteni a családok terheit, de még gyerekcipőben járnak – sok esetben a helyi aktivitás vagy anyagi támogatás hiánya akadályozza őket.
Melyik a jobb választás – otthon vagy vidéki intézmény?
Az otthoni ellátás biztonságot, otthonosságot és személyességet nyújt, de vidéken sokszor alulfinanszírozott és lassan reagáló rendszer. Videki idősek kevesebbet jutnak hozzá prevencióhoz, szakápoláshoz és egészségügyi szolgáltatásokhoz, miközben az intézmények zsúfoltak és elérhetetlenek lehetnek.
Közösségi gondozás hiányában a családra háruló terhek nőnek, és az informális gondoskodók gyakran kimerülnek. Az otthoni szakápolás ugyan fejlődik, de az infrastruktúra és a szakmai támogatás egyenetlen, eltéréseket mutat megye és faluméret szerint.
Kiemelt kép: Unsplash