sófi

Tehetségesek közül is a legtehetségesebbek: interjú a Sófi Ösztöndíjas hallgatókkal


Sófi József, az alapítvány alapítója 1990-ben szerzett molekuláris biológus és biotechnológus diplomát a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán.

A diploma megszerzése után rákos megbetegedések gyógyításával szeretett volna foglalkozni, azonban el kellett hagynia a kutatói pályát, azért, hogy rokkantnyugdíjas és beteg szüleit támogatni tudja.

Sófi József, személyes sorsából kiindulva, immáron tizenhét éve, 2001. január 2-án létrehozta a Sófi József a Szegedi Tehetségekért közhasznú alapítványt, amely ösztöndíjakkal támogatja a Szegedi Tudományegyetem tehetséges hallgatóit.

Saját pénzéből 60 millió forintot áldoz erre a célra, és több céget is sikerült megnyernie, hogy további pénzösszegekkel álljanak e nemes ügy mellé. Fontos társadalmi ügynek tekinti, hogy a tehetséges diákok ne kerüljenek olyan helyzetbe, amilyenbe ő került 1990-ben.

Az alapítvány azóta nagyon sok fiatal tudóst karolt fel, segített nekik a pályájuk elindításában, nem csak anyagilag, hanem lehetőségekkel, kapcsolati tőkével és megannyi inspirációval, amelyet egy fiatal csak egy tudós közösségben kaphat meg, sajátíthat el.

A rangos ösztöndíjat ezért csak a legjobbak pályázhatják meg, és közülük is csak a legkiválóbbak nyerhetik el.

„Az egyetem neves professzorai alkotják a kuratóriumot, egy nagyon komplex értékelési rendszerünk van, amelyben az objektív pontszámok mellett (amelyeket a hallgatók a nyelvvizsgáért, a tanulmányi eredményeikért, az egyéb ösztöndíjaikért és elismeréseikért kapják), hogy kinek milyen értékű a munkája, azt nagyon – nagyon nehéz megítélni, nagyon nagy vita szokott kialakulni a kuratórium tagjai között. A nagy vita után szavazással döntik el, hogy ki nyerjen. Minden évben késhegyre menő vita zajlik a kiválasztáskor, hogy ki nyerje meg az ösztöndíjat, mert tényleg nagyon nehéz rangsorolni az eredményeket. De elmondhatom, hogy az elmúlt 17 évben, akik elnyerték az ösztöndíjat, azok visszaigazolták a kuratórium döntését azzal, hogy a további életpályájuk is sikeres lett.” – avatott be Sófi József a kiválasztás folyamatába.

A 2017-es év díjazottjai is ígéretes kutatói pálya előtt állnak. Egymástól különböző területeken dolgoznak, alkotnak maradandót, mégis szerényen, hatalmas kutatói alázattal beszéltek mindannyian pályájukról, kutatásaikról és kimagasló eredményeikről.

sófi díj zsuzsi
Kávai Zsuzsanna átveszi a Sófi Díjat

A kulturális mediáció szakos Kávai Zsuzsanna a szegedi kollégisták közösségét vizsgálja, Csákány Lóránt orvostanhallgató a keringési zavarokkal foglalkozik, de mellette szenvedélye a fotózás, Mészáros János vegyészhallgató olyan vegyületeket vizsgál, amelyek majd a jövőben fontos szerepet tölthetnek be a rákos megbetegedések gyógyításában, és Baracskai Judit, operaénekművész hallgató, aki már több nemzetközi énekversenyen bizonyította tehetségét.

Zsuzsi kutatásában a közösségi identitást szegedi szakkollégiumi környezetben vizsgálta. Ehhez három szegedi kollégium, az Eötvös Lóránt Kollégium, Márton Áron Szakkollégium és a Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium hallgatóinak közösséghez fűződő viszonyát tanulmányozta, azt, hogyan érvényesülnek a közösségi érdekek az egyéni érdekekkel szemben.

„Ami számomra nagyon meglepő pontja volt a kutatásnak, hogy a határon túli hallgatókat gondoltam, hogy sokkal összetartóbbak lehetnek az identitásukból kifolyólag, mint egy csak magyarországi hallgatók által alkotta közösség, de ez megdőlt.
A kutatás alatt ugyanis se a kérdőívek, se a személyes interjúk, se a fókusz csoportos interjúk alatt ezek a pontok nem rajzolódtak ki. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy sokkal rövidebb idő alatt, pont azért mert ugyanarról a helyről, ugyanazokkal a problémákkal érkeznek, sokkal gyorsabban kialakul közöttük egy erős közösségi kohézió.
Ami még nagyon érdekes pontja volt a kutatásomnak, hogy a roma szakkollégiumban a társadalmi felelősségvállalásnak milyen fontos szerepet tulajdonítanak, itt azt tapasztaltam, hogy nagyon erős a közösség jelentősége, a szakmai életük és a tanulmányaik mellett nagyon nagy hangsúlyt kapott a közösség összetartó ereje, hogy együtt, egymásért minél többet tegyenek.” –
foglalta össze Zsuzsi a kutatásának eredményét.

Hozzá hasonlóan János is bíztató eredményeket kapott kutatási területén.

„Vannak olyan rákos sejtek, daganatok, amelyek már rezisztensek a kemoterápiás szerekre, és most a kezembe került egy olyan vegyület, amely ezekre a rezisztens sejtekre érzékenyebben hatnak. Ezeket vizsgáljuk jelenleg és úgy tűnik, hogy érdemes ezekkel foglalkozni. De még nagyon a kiindulási vizsgálatoknál, az alapoknál tartunk.

mészáros jános
Mészáros János

Azt mondják, hogy egy új szer kifejlesztése egészen az alapoktól 15-20 év is lehet, de az is előfordulhat, hogy mi publikáljuk ugyan az eredményeinket, aztán az csupán itt hever parlagon, majd valaki újra felfedezi azt és folytatja a kutatást. És persze függ attól is a gyakorlatban való felhasználás, hogy a szer minden teszten átmenjen, illetve nagyon fontos, hogy álljon valaki a háta mögött, például egy gyógyszergyártó cég.”

Igaz, egy-egy ilyen kutatás nagyon összetett és időigényes, viszont, a megfelelő elszántsággal és hozzáértéssel egyedülálló tudományos előrelépések születhetnek, ahol maga a vizsgálat folyamata, a felfedezés öröme ösztönzi a kutatót. Ez egy olyan hivatás, amely teljes embert kíván.

Lóránt viszont amellett, hogy kutatóként is helytáll, a fotózásban is egyedülálló eredményeket ér el, ugyanis már tizennyolc országban kerültek kiállításra a képei.

„Az orvosi kutatásom egy éve indult. Az volt a lényege, hogy az érfalban található fehérjeszerkezet, a glikokalix vastagsága változik, mondjuk egy gyulladás, egy szepszis esetén. S ha ez megváltozik, akkor az áteresztőképessége is megnő, mintha lyukas lenne egy cső, és akkor a különböző gyulladás markerek, faktorok kijutnak vagy bejutnak, tehát az áteresztőképessége megváltozik. És ezt vizsgáltuk egereken, szepszist hoztunk létre náluk, gyulladást generáltunk, majd kipreparáltuk az izomban lévő ereket, amelyeket a vizsgálathoz mikroszkóppal festettünk meg.
A Sófi Díjat azonban elsősorban a fotózásban szerzett eredményeimért kaptam meg. Ezek közül is, amit szeretnék kiemelni, az a German International DVF – Photocup 2014, Németország Legjobb fiatal szerző díja, illetve WES Photography Competition 2015, Szingapúrban szerzett szintén Legjobb fiatal szerző díja.”

Csákány Lóránt képei

A Sófi Alapítvány sokszínűségét mutatja az is, hogy idén először ketten is megkapták a díjat a Zeneművészeti Kar hallgatói közül. Ők, Iván Sára zeneszerző és Baracskai Judit operaénekes.

Judit hangja pedig már számtalanszor lenyűgözte a szakma neves képviselőit: megnyerte a Simándy József Nemzetközi Énekverseny I. díját, a Petrovics Emil Énekverseny I. díjasa volt 2016-ban, és elvitte a III. Vera Kovac Vitkay Nemzetközi Énekverseny I. díját és fődíját is.

„Nagyon sok koncerten vagyok túl, ha elkezdeném sorolni, estig se lenne vége.  Szerepeim közül a Bánk bán Melindáját emelném ki, amivel debütáltam a Szegedi Nemzeti Színházban, 2016.október 7-én. Nagy lehetőség volt számomra őt eljátszani, ez egy jelentős főszerep volt, amit nagyon nehéz volt megformálni, de általa úgy érzem, nagyon sokat fejlődtem. Ez volt az első főszerepem egy operában, ezáltal kerültem be a Szegedi Nemzeti Színházba.”

melinda
Baracskai Judit – Bánk bán, Melinda

A színházi szerepek és koncertek mellett Judit nevéhez fűződik a Kincsem című nagysikerű magyar kalandfilm egyik karaktere is, akit Judit személyesített meg.

„Az operaénekesnő szerepét játszom a filmben. Eredetileg úgy volt, hogy Maria Callas hangjára kell nekem rátátognom, de Herendi Gábor rendezőnek megtetszett a hangom, és megkérdezte, el tudnám- e énekelni ezt a két részletet a Rigoletto operából. Természetesen igent mondtam azonnal. Így végül a filmben én énekelhettem.”

Az egyéni érdemek és eredmények mellett Sófi József elmondta, az alapítvány célja az, hogy egy generációk közötti együttműködő közösséget hozzon létre. Ezen a közösségen belül pedig fontos a kapcsolattartás a korábbi díjazottakkal, segíti a pályájuk alakulását, tanácsokkal, lehetőségekkel és kapcsolatokkal.

„Mindenki mással foglalkozik, más területen dolgozik, és József segítségével lehetőségünk van megosztani egymással a saját területünk felfedezéseit, megismertetjük egymással a kutatásainkat.  Azt a pluszt, amit látunk, tapasztalunk, az egyetemi feladatainkon felül, ami minket motivál, jólesik egy olyan környezetben megosztani, ahol hasonló gondolkodású, másabb világszemléletű, más értékrenddel bíró fiatalok vannak”. – vallja Zsuzsi

jános
Mészáros János

„József barátságos, közvetlen, nagyon sokat számít az is, hogyan fogadnak bennünket az alapítvány berkein belül. József egy összetartó, tudós közösséget szeretne kialakítani. Különböző rendezvényeket szervez e célból. Legutóbb például Temesi Ferenc volt a meghívott vendég, egy Szegedről származó író, de korábban is voltak közös rendezvények, például találkoztam Huszti Péterrel, Melocco Miklóssal, aki például elmondta, hogy a Rerrich Béla téren megtalálható 56-osok szobrán kiről formázta az arcokat. Nagyon érdekes volt, nagy élményt jelentett a számomra”. – mesélte el János

Három éve egy a képeimből rendezett kiállításon találkoztam először Józseffel. Abban az évben kaptam egy kuratóriumi különdíjat, idén pedig egy külön díjat nyertem el.
Amikor vége volt a kiállításnak, akkor megkeresett, hogy hol szeretném, hogy hol legyen a következő kiállításom. Hirtelen nem tudtam, mit mondani, hiszen még ennek sincs vége.
Akkor én rávágtam, hogy legyen egy kiállítás a Magyar Tudományos Akadémián, Budapesten. Azért ezt a helyszínt választottam, mert tagja vagyok a Magyar Tudományos Akadémia, Szegedi Akadémiai Bizottság – Fotóművészeti Munkabizottságának. Nem is gondoltam teljesen komolyan, hogy nekem lehet ott egy kiállításom, egy hónapra rá mégis kaptam egy email-t, hogy felvette velük a kapcsolatot, sikerült megszervezni. Most lényegében még mindig látható Pesten a kiállítás. November 20-án volt a megnyitója, és még most januárban látható.

Én úgy látom, hogy József, ahol, ahogy tud, mindenkinek segít, a kapcsolatok kiépítésében például, összehoz más emberekkel. Valamint az ösztöndíjjal anyagi segítséget is biztosít a számunkra. De ami ennél is fontosabb, kicsit az utakat úgymond kitapossa nekünk, előttünk. – osztotta meg élményeit Lóránt

„Nagyon sokat köszönhetek Józsefnek. Tavaly volt a diplomakoncertem a Művészetek Palotájában, amit neki köszönhetek. Ez pedig felejthetetlen élmény volt a számomra”. – fűzte hozzá Judit.

judit
Baracskai Judit

Sófi József pedig elmondta, a jövőben arra törekszik, hogy még nagyobb pénzösszeggel, még több hallgatót tudjon támogatni. Most évente 12-13 hallgató részesülhet az ösztöndíjban, az ő számukat szeretné növelni, ehhez pedig az alapítvány forrásait kell először bővíteni.

Ugyanakkor József elárulta, hogy még egy nagyszabású projekt elindításán munkálkodik: eddig ugye csak egyetemi hallgatók kaphatták meg az ösztöndíjat, de ha minden jól alakul, hamarosan elindulhat az Életpálya Ösztöndíj, amelyre a korábbi Sófi díjasok pályázhatnak, és a teljes életpályájukkal kellene bizonyítaniuk, hogy érdemesek az ösztöndíjra.
Ez egy nagyobb összegű díj lenne, fejenként egymillió forintos ösztöndíjról lenne szó, amire maximum 49 éves korig pályázhatnának az arra érdemesek.

Az idei évben a pályázatok benyújtási határideje az SZTE hallgatói számára: 2018. február 14. 12:00