Sunyi-sajtó a kiskunfélegyházi MSZP mögött?

Szamizdat lap jelent meg a világháló egy domain neve alatt, amit mi nem nevezünk meg, nem kívánunk reklámot csinálni a név nélkül, szürke ködből kiordibáló, sunyi, önmagát híroldalnak nevező portálnak. A tény, hogy ilyen oldalak vannak, nem megdöbbentő, sok-sok hasonlóval találkozik az internet felhasználója. Az viszont már érdekes lehet, hogy ez a lap ezer szállal köthető a Magyar Szocialista Párt Kiskunfélegyháza városi szervezetéhez, már megdöbbentő. Nem volt szokás ez az ellenzéki párt köreiben, és csak bizakodva vélelmezzük, hogy valami félreértés az egész, a sok-sok hasonlóság, egybeesés a véletlen műve csupán, vagy valamiféle ármány áldozatául esett a pártszervezet.

Ez meg mi ez itt?

A nevezett domain nevet folyó év augusztus másodikán jegyezték be, mégpedig a szocialista párt kiskunfélegyházi szervezet – ha jól tudjuk – alelnökének nevével azonos személy javára. Mivel már létezik afféle fél-anonim domain regisztráció, így a webcím tulajdonosának csak a neve került be a nyilvánosan kutatható adatbázisba, a konkrét azonosításához szükséges egyéb adatok nem. De a név stimmel. Mint ahogy stimmel az is, hogy a lapon sorra jelennek meg a helyi pártszervezet elnökének egyéb helyeken megjelent írásai, amelyek az impresszum nélküli lapon nem az ő neve alatt futnak, ám az internet számos, egyéb helyein fellelhetőek az elnök aláírásával, vagy facebook-os megosztásain.

A lap egyéb iránt szinte semleges, innen-onnan lenyúlt cikkeket közöl, nem sok köze van a szerkesztőségi munkához. A napokban azonban kivillantotta foga fehérjét, kirajzolódni látszik, milyen célból is hozták ezt létre. Minap megjelent egy írás, amely névvel, és egyéb, olyan gondosan kihámozott adattal lett tálalva, melyek remekül beazonosíthatóvá teszik a cikk célpontját, egy kiskunmajsai önkormányzati képviselőt. Ez a képviselő minden volt a cikkben, csak „kedves képviselő úr” nem, lehúzták úgy a városatyát, hogy az ember csak pironkodott. Az, hogy a szamizdat oldalnak nincs impresszuma, nem tudni ki a lap kiadója, ki szerkeszti, és egyáltalán, ki vállalja a leütött karakterek után a felelősséget, szinte mellékes amellett, hogy a cikk szerzője sem vállalta nevét, de még arcát sem, holott szerepel egy – amúgy kamu – fénykép a lapon. Ez a fajta „sötétben bujkáló, gaz ellenforradalmár” módszer eddig nem volt jellemző sem az MSZP-re, sem pedig egyetlen demokratikus pártra sem. Bár, ha sejtéseink nem csalnak, akkor itt inkább egy mára már halott párt áll a háttérben, nem pedig a haldokló MSZP.

Ujjlenyomat a cikken

Pici szakmai kulisszatitok… Bizonyára tudják a tisztelt olvasók, még az írógéppel írt cikkek, könyvek szerzőinek is vannak kézjegyei. Ezek olyasmi jellemzők, amelyeket az író a személyiségéből adódóan, akaratlanul ejt a sorok közé, olyasmik ezek, mint az ujjlenyomatok. Írói kézjegynek hívják a szakmában, és azok a sajtómunkások, akik nem csak írnak egy-egy lapban, de szerkesztő gyakorlatuk is van, remekül felismerik ezeket. Sok esetben alá sem kell írni a szerzőnek a cikkét, egy jó szerkesztő már tudja, ki írta a sorokat. Nincs ez másként az említett cikkel sem, az ismerős sorok, a szófordulatok rámutattak a cikk írójára.

Búsképű lovag, és Sancho Pistha

De rámutat a szerzőre a cikk tartalma is, hiszen egyetlen érdekcsoport van, akinek fontos az olvasók dezinformálása, a valótlan részletekkel alátámasztott féligazság, vagyis valós tények hamis érvekkel való magyarázása. Az érdekcsoport közepén azonban nem egy MSZP-s áll, hanem azok egykori csókos barátja, a néhai – isten nyugosztalja – SZDSZ utolsó, és mostanában búsképű lovagja, Don Quijote de La Majsa és az ő tollforgatója, Sancho Pistha. (La Majsa lovagjának története a Kiskunhír Hetilap következő számában olvasható)

Kard ki, kard!

A Kiskunhír.hu úgy tudja, az ökölrázás fegyvercsörgésbe torkollik. A megtámadott képviselő revánsot vesz a bujdokoló, cikkéhez nevét adni módfelett gyáva tollnokon, mégpedig egy tárgyalóteremben. Azt, hogy kit kell a bírói pulpitus elé cibálnia, majd a rendőrség feladata lesz kideríteni, tekintve, hogy jelen esetben a rágalmazás, vagy becsületsértés bűncselekmények miatt úgynevezett közvádas eljárás indul, nem magánindítvány formájában magánvádló képviseli a vádat, hanem egy ügyész, a sértett ugyanis közfeladatot lát el.

Azt, hogy a kitekert valóságot, a látszatra igaznak tűnő hazugságot miként védi meg majd a „köd-firkász”, mi is szívesen végignézzük majd, sőt, ha tehetjük, tudósítjuk is olvasóinkat a tárgyalóteremből.

Szekeres Szabolcs

Hozzászólások