Kólaháború a suliban – a diákok visszavágnak

Hogy mi volt előbb, tyúk, avagy a tojás, mára már nem tudni. Pusztán annyi biztos, hogy kitört egy csendes, de úgy tűnik, vérre menő háború a Jászszentlászlói Szent László általános iskola néhány nyolcadikos diákja, és az iskola vezetése között. A meglepő történetben az, hogy a diákok tűnnek elegánsabbnak, és úgy látszik, ők is állnak nyerésre.

Tök jó buli?

A harcok az iskola halloween partiján pattantak ki, amit a szervezők – a lámpás tökkel kapcsolatos szójátékkal élve – „Tök jó bulinak” neveztek el valamikor. Az a legkisebb baj volt, hogy majdnem egy hónap csúszással rendezték meg a bulit, sokkal inkább a tervezett programok és az előre bocsátott büfé kínálat váltottak ki ellenérzést a gyerekekben, és jó néhány szülőben. Nem csoda hát, hogy a gyerekek át is nevezték az akkor még közelgő iskolai partit, és csak „tök sz*r” buli” címmel illették.

Mert, mire is vágyik egy iskolás, mikor bulit ígérnek neki? Suli diszkó, tánc, szórakozás, de semmiképp nem vetélkedők, csoportos játékok. Mert az nem buli. A programot szervező tanerő nyilván már nem emlékszik, iskolás korában, mit is szeretett volna egy bulin, hisz az olyan réges-rég volt már. Mint ahogy azt is sikerült félreértelmezni, mi kell egy suli buli büféjébe. Főként akkor, ha azért pénzt is kérnek a tanulótól, az esetben is, ha a saját édesanyja sütötte azt. A „Tök sz*r buli” büfépultján – és ezt előre lehetett tudni – sikerült felsorakoztatni a szülők által sütött süteményeket, illetve az iskolai konyhán főzött teát. Nesze diák, bulizzál!

Fotó: Illusztráció

A lázadó tinédzserek

Persze, az is lehet, hogy a sulisoknak mindig pont az a rossz, amit a suli kitalál. Lehet, hogy akkor is „lázadtak” volna, ha a „Tök jó buli” igazi suli-diszkó lett volna, igazi büfével. Ám, mivel nem az volt, a nyolcadikosok úgy érezték, lépniük kell. Bevásároltak, kólával, pattogatott kukoricával, és némi chips- szel készültek, aminek a diáktársak nagyon is örültek, hiszen a végzősök nem voltak irigyek, mindenkit szívesen megkínáltak. Meg is csappant a „hivatalos büfé” forgalma, még a pultosként befogott tanulók is a nyolcadikosok kóláját itták, a tea valahogy nem fogyott.

Hirtelen elpattant egy húr…

Szegény nyolcadikosok! Nem is tudták, hogy az iskola vezetésének – amúgy taglalásra érdemes – lelkivilágában, mekkora kárt okoztak ezzel. Túlzás nélkül állíthatjuk, az önellátó üzembe állított suli-bulival kicsapták az igazgatónő biztosítékait. Persze, nem olyan szinten, hogy innentől jogszerűen használhassa majd a mozgássérült parkolóhelyet – melyben amúgy rendszerint pihenteti kisautóját – hanem csak

Nem az első eset

épp annyira, hogy utasítsa – vélelem – az illetékes szaktanárt, hogy írasson fogalmazást a nyolcadikosokkal, hogyan is kellene egy iskolai bulin viselkedni. Az etika órai dolgozat címe: „Suli-buli… Szabályokkal?!”(?). A tanerő, a gyerekek véleményét kérte a szabályok betartásáról. És, hogy miért az etika tanár faggatta őket? Hivatalosan nem tudjuk a választ, de több oka is lehet. Egyik, hogy az iskolai bulit is ő szervezte, másik, hogy etikai vétségként tarthatták számon a nyolcadikosok viselkedését. De inkább az lehet a valós, hogy neki van a nyolcadikosokkal órája, hiszen az iskola igazgatónője egy egyszerű tanító, nem tanár, így a felsősök óráján maximum vendégként szerepelhet, nem taníthatja őket, csak az alsósokat.

 

Kár volt firtatni…

A diákok megírták véleményüket, ha már kérték. Megírták, de nem volt benne köszönet, mondhatni, kár volt őket erre kérni. Alábbiakban a szöveghűség igénye nélkül szemlézzük az egyik dolgozat tartalmát:

„Az iskolai büfében, feketén, tehát nem hivatalosan, de pénzért árult süteményekről semmit nem tudtunk. Nem tudtuk, milyen higiéniai körülmények között, milyen alapanyagokból készültek. Azt sem tudhattuk, melyiket, ki csinálta, és mit rakott bele. Ha azoktól a feketén árult kajáktól rosszul lettünk volna, vagy megbetegszünk, azt sem tudjuk, kihez fordulhatunk, ki és kit von felelősségre.”

(Itt jegyezzük meg, hogy a helyi óvoda vezetője már rég kitiltotta az oviból a házi sütiket, egy esetleges ételfertőzés veszélye miatt. A szülinapokat is kizárólag boltban vásárolt, érvényes szavatossággal rendelkező édességgel ünnepelhetik meg a gyerekek.)

Valljuk meg, a 14 évesek felvetésében van igazság. Az esszé valahogy így folytatódott:

„Amiket mi vittünk be, és fogyasztottunk, mind rendelkezett élelmiszerbiztonsági ellenőrzéssel, forgalomba hozatali engedéllyel. Mind a kóla, mind pedig a chips csomagolásán megtalálható, hogy miből készült, milyen anyagokat tartalmaz, és azokból mennyi van a termékben. Legfőképp az, hogy ki, mikor gyártotta, így van mögötte számon kérhető gyártó.” Sakk, és matt…

Fotó: Illusztráció

A dac, dacot szül

A dolgozatokról két hete mély csend van a suliban. Eddig nem lett – hivatalosan – kiértékelve, véleményezve, vagy osztályozva. Annyi történt csupán, hogy az igazgató kitiltotta az iskolából, az összes, boltban kapható italt, a tanulók csak otthonról vitt innivalót ihatnak, vagy a vizet a csapból. Megteheti, jelenleg ő az iskola igazgatója.

Mit tettek?

De lássuk csak! Mit is tettek ezek a gyerekek? Egy olyan iskolai rendezvényre vittek be nem otthon készült élelmiszert, amin elvileg nekik kellene/lehetne szórakozniuk. A tilalom oka, a bolti élelmiszerek (chips, kóla) egészségkárosító összetevői, mint pl. zsír, cukor. Az iskolában pénzért kínált, szülők által készített sütemények cukor tartalmát nem tudjuk, nem ismerjük, ám véleményezzük, hogy nem maradt ki belőlük a „gyilkos” glükóz, sem a zsiradék. A suli-buli büféjének egyetlen termékében bízhatunk látatlanban csupán, és ez nem más, mint a tea. Az ugyanis az iskolai menza feladatait is ellátó, önkormányzati üzemeltetésű konyhán készült, és bizony a szakács nénik maradéktalanul tartják be az új, közétkeztetésre vonatkozó szabályokat. Az otthoni sütikről nincs infó, de álságos bántani a gyerekeket a kóláért úgy, hogy pénzért viszont ugyanott megeheti a „cukorbomba” házi sütit. Tehát, a gyerekek nem a sajátfőzésű, otthonról behozott házi pálinkát árulták pénzért az iskolai rendezvény vendégeinek, hanem élelmiszerbiztonsági tanúsítvánnyal rendelkező, nyugtát nyomtató pénztárnál kifizetett termékeket adtak a barátaiknak, INGYEN. Nem tettek mást, csak „dolgozatukkal” védekeztek egy minden erkölcsi alapot nélkülöző, nemtelen támadás ellen. Ugyanis, a cukor így is, úgy is bekerül a gyermek szervezetébe. Ha a boltban vett kólából, az baj. Ha a hallgatói önkormányzatnak bevételt hozó házi süteményből, az nem baj. Tudjuk jól, szinte filléres tétel, de a kérdés joggal felmerül: Pénzért lehet? Pénzért minden lehet? Most ne feltétlen a suli-bulira gondoljunk csak, de az már egy másik mese…

Szekeres Szabolcs

A mi időnkben ilyen zenék szóltak egy-egy suli diszkóban. Élünk a gyanúperrel, hogy ez a dal ismét népszerűvé válik.

 

 

Hozzászólások