horváth tamás

Interjú Horváth Tamással: A népességmegtartás a fő cél


Horváth Tamás az MSZP kiskunfélegyházi elnöke, önkormányzati képviselője Kiskunfélegyházán született, így kötődése a városhoz mélyen gyökerezik. Szülei is politikai pályán tevékenykedtek, önkormányzati képviselők voltak Félegyházán, ugyanabban a városrészben, amelyet most Horváth Tamás képvisel. Az ő pozitív példájuk inspirálta és indította el fiukat a politikai pályán.  
Az alábbi interjúban vele beszélgettünk a Kiskunfélegyházát érintő kérdésekről, megoldásra váró feladatokról, a közelgő választásról, az MSZP és a Párbeszéd közötti szoros együttműködésről a Változás Szövetségében.

Milyen értékeket vall magának, amit a szülői házból hozott magával?

Nagyon sokat jelentett a számomra, hogy egy biztonságos családban nőttem fel. Nagyon jó mentalitású szüleim voltak, akik megfelelő intelligenciával, képzettséggel és a család tiszteletével neveltek fel nagy – nagy szeretetben. Hiszem azt, hogy ezek nagyon fontos értékek, és a politikai hitvallásom is alapvetően erre irányul.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy pillanatnyilag is egy nagyon klassz családban élek a párommal, és a gyerekeimmel, ezek az értékek pedig nagyban hozzájárulnak a kiegyensúlyozottságomhoz és az eltökéltségemhez a politika, a város iránt. Úgy gondolom, ez képzi az alapját a támogatottságomnak.

Meglátása szerint a választópolgárok mennyire merik a problémáikat megosztani a politika képviselőivel?

Azt tapasztaltam, hogy ha olyan üggyel fordulunk a választóink felé, ami nagyon sok embert érint, viszonylag a pártpolitikától távol áll, mondhatni egy közömbös téma, ami közügy, arra az emberek nagyon pozitívan és nyitottan reagálnak, mint például az elmúlt években a földtulajdonlás kérdése volt.
Amikor már direkt pártpolitikával megyünk az utcára, és elsősorban itt az egy évvel ezelőtti időszakot említeném, onnantól fogva már sokkal elzárkózóbbak. Egyszerűen a nyílt utcán, közönség előtt még visszahúzódóbbak az emberek, mint ahogy a saját társaságukban, barátaik körében megnyilvánulnának.

Hogyan tudják megteremteni a közvetlen kapcsolatot a szavazókkal?

Az a politikai párt, aki abban bízik, hogy az emberek, majd bemennek az utcáról és megkeresik őket a problémáikkal, az gyakorlatilag biztosan elveszítette a választást, vagy nem arról fognak beszélni, ami a helyiek érdekeit szolgálná. Mi, a Változás Szövetségében felismertük ezt, és tudjuk, hogyha az emberek nem mennek be hozzánk, akkor nekünk kell kimenni hozzájuk.
Ezért havonta két alkalommal kitelepülünk ruhát osztani, vagy ételt osztani, ami egy remek alkalom arra, hogy segítsünk a rászoruló embereken, illetve, beszélgethessünk az utca emberével. Ilyen körülmények között kicsit szabadabban, könnyedebben megosztják velünk a gondolataikat.

Hogyan látja, milyen problémák, hiányosságok várnak megoldásra Kiskunfélegyházán?

Már öt éve önkormányzati képviselő vagyok Félegyházán, így a helyi ügyeket jól ismerem, és úgy látom, azok párhuzamba vonhatóak az országos problémákkal.

Elsősorban az egészségügy helyzetén szükséges javítani, korszerűsíteni, hiszen jelenleg magas várólisták, a szakorvosok, szakápolók hiánya jellemzi és akadályozza az egészségügyi ellátást.
Az önkormányzatok az elmúlt években számos jogosítványukat elveszítették, amivel segíteni tudnának a helyzeten, a kórházak, de ugyanúgy az iskolák működtetése és fenntartása már nem az ő jogkörükbe tartozik, így az önkormányzatoktól kapható anyagi segítség nagyon korlátozott.

Félegyházán és környékén nem feltétlenül probléma a munkahelyek ügye, viszont az elvándorlás igen. Nekünk nagyon sokat segített a Mercedes gyár. Nagyon sokan keresnek munkát a környéken, viszont ez azt eredményezi, hogy egyre nőnek az ingatlanárak is, és ez azért probléma, mert akik helyben laknak hozzájuk képest kis jövedelműek, és ők nem tudják megfizetni ezeket a magas árakat, így valahol másutt keresnek boldogulást. Ennek megoldására bérlakás programba kellene pénzt fektetni. Segíteni az önkormányzatokat, hogy tudjanak bérlakást vásárolni, építeni, és a helyi családoknak támogatást nyújtani az itt maradáshoz. Ez az egyik pillére a programunknak, ami Kiskunfélegyházát érinti.

Nagyon sokat foglalkozom a szociális kérdésekkel a félegyházi önkormányzatban, ahhoz, hogy egy élhető várost tartsunk fenn, vagy alkossunk meg szerintem alapvetően fontos, hogy ne feltétlen csak munkahelyeket teremtsünk, hanem minden olyan feltételnek megfeleljen a település, ami a népességmegtartó képességét növeli. Ezek a lakhatási, egészségügyi és szociális kérdések, amik azt tükrözik egy városról, hogy az önkormányzata gondoskodik is az ott lakókról, és én ebben gondolkozok, ebben még mindig komoly hiányérzetem van a települések tekintetében.

Sok ezer ember él Kiskunfélegyházán és a környékén. Az itteni lakosság 20%-a külterületen lakik, ahol gondoskodnunk kell a közvilágításról, közbiztonságról, és az úthálózat fejlesztéséről is.
A tanyán élő emberek, a kis településeken élő emberek, az ő szociális segítésük, ellátásuk, az még nagyon gyerekcipőben jár. Nagyon sokat tesznek az önkormányzatok azért, hogy a saját erejükhöz mérten gondoskodjanak róluk, de sajnos ez még nem elég.

Nagyon fontos, hogy az önkormányzatok önrendelkezési jogát visszaadjuk, ugyanis nagyon sok olyan potenciális ügyben vettek el tőlünk jogosultságot, ami a mi önrendelkezésünket csorbítja, például az iskolafenntartás, vagy az intézmények vezetőinek a kinevezése. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a helyben lévő emberek sorsáról a helyiek döntsenek.

Ön mit vár az idei választástól?

Szoros versenyt várok az idei választástól, nagyon kemény kampányt. Azt gondolom, hogy az ellenzéki pártoknak fontos lenne az, hogy még szorosabb együttműködést hozzanak létre. A Változás Szövetsége az MSZP és a Párbeszéd között létrejött nagyon egészséges, remek szövetség, de ez szándékaink szerint ki kellett volna, hogy bővüljön további szövetségesekkel is.
A mi szempontunkból én akkor látok eredményes és sikeres választást, ha minden demokratikus párt valamiféle áldozatot hozna, azért hogy egységet alkothasson, és akkor van esélyünk a győzelemre.

Fülöp Tímea

A cikk a Kiskunhír II. évf./1. számában, a 4. oldalon is olvasható.

Hozzászólások