Havas Henrik

Havas Henrik megszólalt a körülötte lévő botrány kapcsán! – Exkluzív interjú!


Óriási port kavart Havas Henrik Vona Gábor – Újratervezés című könyvének megjelenése. A szerdai hivatalos könyvbemutatóra a szerző nem ment el és eddig mindenki csak találgatott, vajon mi lehetett a Táncsics Mihály-díjas újságíró távolmaradásának oka. Havas Henrik exkluzív interjút adott a Megyeihír lapcsoportnak, amelyben minden kérdésünkre válaszolt.

– Miért nem ment el a könyvbemutatóra, mi volt ennek a valós oka?

– Reggel 9:00 órakor, félórával a könyvbemutató előtt még el akartam menni. Aztán arra gondoltam, hogy tetszik, nem tetszik le fognak fényképezni Vona Gáborral. Ezt nem akartam. Nem mintha problémám lenne azzal, hogy együtt szerepeljek azzal a személlyel, akiről könyvet írtam, de figyelembe kellett vennem azt, hogy az ATV-nél dolgozom, és nem akartam, hogy a csatornát kapcsolatba hozzák a személyemen keresztül a legnagyobb ellenzéki párttal, amely pillanatnyilag a Jobbik.

– Hogyan vitték el Öntől a könyveket?

– A nyomdából hétfőn jöttek meg a könyvek, és úgy beszéltük meg, hogy a bemutatón a meghívottak ötven dedikált könyvet kapnak. Valamikor kedden írta alá a könyveket Vona és még aznap este én is aláírtam. Szerda reggel egy kocsit küldtek a könyvekért, de még előtte felhívott Vona Gábor egyik tanácsadója. Azt mondta, hogy valószínűleg nagy lesz a csődület a Kempinski előtt, és ha nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni, a TV2, a Pestisrácok, a Bors, meg a többi kormánypárti média munkatársaival, akkor a kocsival levisznek a mélygarázsba, és onnan gond nélkül eljutok a helyszínre. Mondtam, hogy nem bujkálok, ha megyek, akkor a főbejáratot használom, de végül úgy döntöttem, hogy nem megyek. Vona Gábor felhívott telefonon, nem volt kellemes beszélgetés, mert megmondtam neki, hogy nem akarok vele egy képen szerepelni! Azt mondta, hogy tudomásul veszi a döntésemet, de nem örül neki. Még hozzátette, hogy pontosan tudja, hogy a körülöttem kialakult cirkusz nem nekem, hanem neki szól.

– Egy komoly sajtóhadjárat indult Ön ellen, ezt hogyan viseli?

– Egyszer ezt már átéltem. Annak idején, amikor a Magyar Nemzet még Fidesz-párti volt, valóságos hajsza indult ellenem. Azt találták ki, hogy a szegedi egyetem kommunikáció tanszéke jogtalanul vesz fel pénzt a diákoktól. Ugyanaz történt, mint most! Engem meg se kérdeztek, és elindult a hadjárat. A Magyar Nemzettől elsősorban a Blikk vette át az információkat, de más lapok is kaptak a témán. Nagyjából az volt a lényeg, hogy: „Tanár Úr! Hová lett a diákok pénze?”. Akkor Schmidt Mária összehozott Liszkay Gáborral, a Magyar Nemzet, meg a HÍR TV főnökével, afféle békítő félként lépett fel. Liszkayval közöltem, hogy szétperlem az újságját, ő mosolygott és azt mondta, hogy ilyen célokra van egy külön alapjuk, egyébként pedig abbahagyhatják, de annak az a feltétele, hogy legyek barátságosabb a fideszesekkel. Külön kiemelte Áder János személyét. Pár hónapig tartott ez a cirkusz, ami engem csak annyiban zavart, hogy kiborította az anyámat, a feleségemet, meg a lányomat. Az akkori, meg a mostani helyzet annyiban hasonlít, hogy a diákok fütyültek az egészre, még csak a folyosón se állítottak meg, hogy mi a valós helyzet, aztán jó pár év múlva első-, és másodfokon is megnyertem a pert a Magyar Nemzet meg a Blikk ellen is. Ha jól emlékszem, 2-2 millió forintot kellet fizetniük rágalmazásért.

– Most perre viszi a dolgot?

– Igazából szándékomban volt, de a Magyar Gyuri lebeszélt. Azt mondta, és ebben tulajdonképpen igaza is van, hogyha van kedvem tárgyalásokra járni, akkor pereljek, de szerinte hagyjam a fenébe az egészet. Igaza van, mert az egy dolog, hogy annak idején kaptam néhány millió forintot, de az a szöveg, hogy „Tanár Úr! Hol a diákok pénze?” az a címlapra került rohadt nagy betűkkel, aztán négy-öt évvel később valahol a harmadik, negyedik oldal alján nagyon apró betűkkel került közlésre az, hogy nem állítottunk igazat sem ebben, sem abban, meg amabban sem. Ha érdekli a véleményem, nagyon rossz a magyar joggyakorlat! A Magyar Nemzetnek, meg a Blikknek az a 2-2 millió forint meg se kottyant. Amerikában nem vagyoni kártérítésként akkora összegeket kell fizetni hasonló esetekben, hogy az fájjon! A bíróság felméri a példányszámot, a profitot, és akkora kártérítést ítél meg, hogy attól akár tönkre is mehet egy lap. Mielőtt megkérdezné, most mondom, hogy Baukó Évával nem foglalkozom, ő csak statiszta ebben az egészben.

– Megbánta, hogy könyvet írt Vona Gáborról?

– Látja, amikor ma reggel Kisorosziból elindultam Pestre, pont ezen gondolkodtam. Én úgy tettem föl a kérdést, hogy belevágtam volna-e a könyvírásba akkor, ha tudom, hogy mi vár rám? Hosszas töprengés után abban maradtam, hogy igen! Ez a huszonhetedik könyvem. A nyolcvanas évek vége felé még a Kádár-rendszerben könyvet írtam az erdélyi menekültekről, Grósz és Ceaușescu aradi találkozójáról, a Bős-Nagymarosi gát ügyéről, aztán a Dunagate-ügyről. Most a kocsiban azt mondtam magamnak, hogyha annak idején nem szartam össze magam, akkor most miért tenném? Úgyhogy, igen! Biztos, hogy megírnám a könyvet. Miért nem kérdezi meg, hogy jó lett-e a könyv? Igen, ez egy jó könyv! Ezt mondták azok, akik még a kéziratot olvasták. Nem voltak sokan, Szilágyi János, Kuncze Gábor és még egy-két ismerős. Ez egy jó könyv, és csak halkan jegyzem meg, hogy akkor rontottak rám, amikor még el sem olvasták. Úgy látszik, igaza van Vonának, ez a cirkusz nem rólam, hanem róla szól. Megjegyzem, érdekes volt a szerdai nap. Délelőtt Vona bemutatta a róla szóló könyvet, pár óra múlva vádat emeltek Kovács Béla volt jobbikos képviselő ellen kémkedés miatt, aztán az Állami Számvevőszék úgy büntette meg több mint hatszázmillióra a Jobbikot, hogy a döntés ellen nincs jogorvoslati lehetőség! Hát, igen! Ez Magyarország 2017-ben!

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Hozzászólások