grill fatányéros

Gasztro – Partizánok mozgásban – irány a Fekete Gólya


Egy sajtótájékoztatóról egy másik forgatási helyszínre tartva két kollegám és jómagam szervezete is jelezte, hogy bizony itt van az ideje némi táplálékbevitelnek. A Kecskeméten található Fekete Gólya nevű helyre esett a választásunk, ahova egy ebéd erejéig tértünk be.

Fekete Gólya

A parkolóba befordulva már meg is pillantottuk a barátságos épületet. Az étterembe lépve a szép belső tér mellett egy udvarias pincér is fogadott bennünket, aki az asztalunkhoz is kísért. Amint leültünk rögtön megkérdezte milyen italokat hozhat, ő egyből ajánlotta a házi szörpjeiket, mi pedig éltünk is a lehetőséggel és rögtön rendeltünk is, mind a hárman más és más ízben. A kínálat szerény volt, összesen 4 féle (bodza, meggy, feketeribizli, levendula) szörp közül lehetett választani, de mindannyian találtunk a saját szájízünknek valót.

szörplap

Pár perc múlva meg is érkeztek a frissítők az étlapokkal egyetemben. Az étlapokon lévő választékra nem lehet panaszunk, de valahogy mégis mind a hármunk szeme ugyanazon akadt meg. Így történt, hogy három darab grill fatányérost kértünk, ami mustáros flekken, csevapcsicsa, baconos csirkemellnyárs, sült burgonya és vecsési hordós savanyúságból állt. Az egyik kollegám a csevapcsicsa helyett mást kért, erre volt is lehetőség, azonban a döntést a konyhában hozták meg, az alapján, hogy a rendelt étel melyik összetevőjéből van épp elegendő. Miután a rendelést leadtuk volt némi időnk jobban szemügyre venni a helyet. A tág és hangulatos belső tér szépségét csak az asztalunkon található foltos, koszos terítő vetette vissza.

Nagyjából 20 perc múlva pedig meg is érkeztek a tálak, erre az időpontra pedig kettőnk szörpös pohara ki is ürült, úgyhogy kértünk még egyet, én most mást ízben. A feketeribizli után a klasszikusabbnak mondható meggyszörpöt kívántam meg, és csalódnom sem kellett benne. Ha választanom kellene, hogy a két szörp közül melyik volt finomabb, bizony nem lenne egyszerű döntés. Ha valaki azonban fegyvert szegezne rám és úgy tenné fel a kérdést – némi hezitálás után – a meggyet választanám.

A grill fatányérosra rápillantva nem lehet panasz. Finomnak tűnik és olyan adagnak, ami a mi nagy étvágyunkat is csillapítani tudja, főleg a vödrös savanyúsággal együtt. Miután eleget legeltettük szemünket a tálon – ami igazából csak pár pillanat volt – neki is álltunk letesztelni, hogy a látványon túl mit tud nekünk nyújtani a Fekete Gólya klasszikus ételei közé besorolt fogás. Kést és villát ragadva rá is vetettük magunkat a fatálon található húsokra és köretre. Néhány falat után mindkét kollégám a sószóróhoz fordult segítségért, én viszont plusz sózás nélkül falatoztam tovább. Csapatunk kétharmada sótlannak találta az ételt, és mint tudjuk a kétharmad sok mindenhez elég.

Az étel összességében finom volt, a tálon található összetevők közül a krumpli és a csevapcsicsa bizonyult a leggyengébbnek. Kollegám előzetés kérése miatt ő több baconos csirkemellet kapott, ami miatt kicsit irigykedtem is rá. A finom húsokat a tálon található különböző savanyúságokkal és a házi szörppel kísértük, amíg a tálon egyre ritkábbak és ritkábbak lettek a lehetőségek, hogy hova csapjunk le a villánkkal. Én a határaimat feszegetve próbáltam minden falatot a szervezetembe juttatni, ám savanyúságból még így is maradt a tálon. Nincs kizárva, hogy teltségemhez a két hatalmas pohár házi szörp is hozzájárult.

szörp

A kiszolgálásra nem lehet panaszunk, gyorsan és udvariasan sürgött-forgott körülöttünk a személyzet, akik minden kérdésünkre válaszoltak. Az ételek is finomak voltak, még ha a sült burgonya és a csevapcsicsa jellegtelensége miatt könnyen a feledés homályába fog merülni. A borravalót nem számítva a három fatányéros a szörpökkel együtt 12 000 forintba került, utunkat pedig elégedetten és jóllakva folytattuk a következő forgatási helyszínre.

Pete Tamás


Cikkünk az eheti Kiskunhír hetilapban is megjelent. Keresse postaládájában!


 

Hozzászólások