Itt az ajtó, hol az ajtó?

A rejtélyes MÁV – Itt az ajtó, hol az ajtó?


Éppen a Kiskunfélegyházán ültem az állomáson, vártam a csak 15 perc késéssel érkező vonatom, amikor megállt előttem egy másik szerelvény, amin egy fura anomáliára lettem figyelmes. Először azt hittem káprázik a szemem, majd egy jó XXI. századi polgárhoz híven előrántottam a telefonom a zsebemből, hogy megörökítsem az utókornak az észlelésem. Íme:

Itt az ajtó, hol az ajtó?
#nofirstclassforyou

Nehéz szavakba öntenem mit is éreztem, leginkább össze voltam zavarodva. Kutattam a körülöttem állók tekintetét, hátha valakivel lányos zavaromban megtalálom a közös nevezőt, és együtt csodálkozhatunk rá a vonat ajtajára, vagyis annak teljes hiányára. De nem így történt, magam maradtam a kérdéseimmel: Kit zavart ez a szegény ajtó? Be lehetett ott jutni bármikor? Máshol is vannak ilyen vagonok? Ennyire nem használja senki az 1. osztályt? Talán nem a felszállást próbálják megakadályozni, hanem valami szörnyű dolgot zártak be oda? A magyarázat valószínűleg nem olyan fantáziadús, mint ahogy azt én szeretném. De legalább fel lehet lépni és kapaszkodni, ez is valami.

Sok időt töltök a MÁV ölelő karjaiban, nagyobb távok megtételéhez ezen kötöttpályás járműveket választom. Néha nehezen is hagyom ott a vonatokat. Na, nem azért, mert érzelmi szálak kötnek a fémmonstrumokhoz, hanem azért, mert hozzáragadok az ülőalkalmatossághoz, esetleg nem bírok a vagonról leszállni, mert nem nyílik az ajtó. A vendégmarasztaló környezet bája igen összetett. A szutykon felül az utazótársaim is sokat tudnak emelni a helyváltoztatás fényén, de erről aligha tehet a MÁV, szóval kanyarodjunk is vissza az ő hatáskörébe tartozó problémákhoz. Az Alföld és a nyár közepén igazán nagy élménynek bizonyul, amikor a hőmérséklet és a sebesség megegyezik. 35 Celsius-fok, 35 kilométer/óra. Jól is tud esni ilyenkor a légkondicionált vagonok jelenléte, azonban az Alföldön nem sok ilyen zakatol. Ha mégis belefutok egybe, nagy valószínűséggel nem működik a légkondi, sőt az ablakokat is hét lakat alá zárják, nehogy a pórnép a klíma által lehűtött levegőt a pusztába engedje. A hűs levegő képe azonban csak álom. Néha a pórnép csak némi menetszélre vágyik, azonban az ablakok nem nyílnak akkor sem, ha az ok, amiért zárva tartják őket éppen semmis.

Zárásképpen megosztok egy történetet, amit a testvéremtől hallottam. Az egyetemre egy távoli ázsiai országból érkezett egy nagy tiszteletben álló vendég, aki volt olyan szerencsés, hogy a MÁV utasaként érkezhetett Budapestről Szegedre. Elmondta, nagyon tetszett neki a nosztalgia vonat, náluk is vannak ilyenek, azonban ott csak a külsőségek idéznek fel egy letűnt kort, a sebességük nem.

Pete Tamás

Hozzászólások