kecskemét

A 650 éve mezővárosi rangra emelt Kecskemét előtt tiszteleg a Forrás nyári száma


A 650 éve mezővárosi rangra emelt Kecskemét előtt tiszteleg a Forrás című szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat júliusi-augusztusi tematikus száma, amelyet kedden mutatnak be.

Füzi László főszerkesztő elmondta: a csaknem 250 oldalas dupla nyári szám jól beleilleszkedik abba a történeti vonulatba, amelyet a Forrás folyóirat az elmúlt évtizedekben kiadott lapszámaival képvisel.

Kiemelte, hogy a lap rendszeresen foglalkozott Bács-Kiskun megye és Kecskemét történetével.

Oldalain folytatásokban többek között Orosz László Kecskemét irodalmi hagyományaival foglalkozó könyve is olvasható volt, de sorra jelentek meg a Katona József-kutatásokhoz kapcsolódó történeti és néprajzi írások is.

Az utóbbi években alakult munkacsoportra támaszkodva pedig sikerült történeti – az elbeszélt történelem módszerével dolgozó, Kecskemét politikatörténetével, majd a város kulturális, később pedig gazdasági fejlődésével foglalkozó – lapszámokat is kiadni.

Az idei tematikus számról szólva hangsúlyozta, hogy szerzői egy hosszú keresztmetszetet rajzoltak fel Kecskemét történetéről.

Iványosi – Szabó Tibor Hetedfél évszázad című várostörténeti írásában úgy fogalmaz: “míg egy település, egy város jellegét, arculatát általában természeti adottságai és épített öröksége határozza meg, lelkét mindig a lakossága alkotja”.

A történész szerint a török hódítás és néhány földesurának mohósága visszafogta ugyan a város szépen induló lendületét, de még így is meg tudta őrizni a Homokhátságon belül irányító szerepét. Gazdaságát, népességét tekintve ma is az ország egyik legjobban gyarapodó települése.

A főszerkesztő szerint a szám érdekes színfoltja Gyáni Gábornak a helytörténet és országtörténet kapcsolatával foglalkozó írása.

A történész leírja, hogy kezdetben az akadémiai történetírás élesen elválasztotta egymástól az országos és a helytörténetet. Később azonban a lokalitásra irányuló történeti és kutatói érdeklődést már nem az országtörténet szintje alatt, sokkal inkább amellett állóként, olykor azt helyettesítőként határozták meg.

Novák László Ferenc néprajzkutató szerint “Kecskemét – a környező városok viszonylatában is – továbbra is gyöngyszem a térségben”.

Önmagában, sajátos – hungarikumnak számító – arculatában, látképében őrzi a hagyományos mezővárosi építészet gyönyörű, impozáns emlékeit, ugyanakkor az újabb kor építészeti stílusait képviselő épületek, építmények révén egy hagyományőrző, de mégis modern nagyváros képét mutatja.

Somogyvári Ágnes régész-főmuzeológus azt fejtegeti, hogy a 19. században született jelentősebb, Kecskemét történetével foglalkozó munkák szerzői, annak a kornak a történetírói miképpen foglalkoztak a térség korai történetével, a régészeti leletekről szóló hírek pedig hogyan épültek be a történeti munkákba.

Sági Norberta etnográfus Új falvak születése Kecskemét határában című írásában Helvécia, Szikra, Kadafalva és Hetényegyháza, a Klábertelep, valamint Bugac és Monostor történetét foglalja össze.

Rigó Róbert történész Tóth László az egykori hírlapíró és szerkesztő, egykori polgármester politikai és közéleti szerepvállasairól ír.

Orgoványi István történész Kecskemét 1956-ban betöltött szerepét, Péterné Fehér Mária nyugalmazott főlevéltáros Ferenc József két kecskeméti látogatását idézi fel, Gyenesi József levéltár-igazgató pedig a kecskeméti pálinkakészítés múltját eleveníti fel.

Füzi László elmondta, a tematikus szám érdekessége az is, hogy a várossal foglalkozó történészeket interjúkon keresztül is bemutatják, így beszélgetés olvasható Péterné Fehér Mária nyugalmazott főlevéltárossal, Tóth Ágnes történésszel, a megyei levéltár egykori igazgatójával, a magyarországi németek kitelepítésének szakemberével és a kecskeméti kötődésű Ö. Kovács Józseffel, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettesével.

A Forrás nyári számában Dobozi Eszter és Pintér Lajos helyi költők versei is helyet kaptak.

(MTI)

Hozzászólások